Vendégház felújítása télen: amit egy autóút alatt eldöntöttünk

Valahol Martonvásár után Kati elővette a füzetét, és felolvasta a jövő évi foglalásokat. Szerda volt, a nagybani piacról tartottunk hazafelé, a csomagtartóban hat láda alma, tíz kiló liszt a reggeli kalácsokhoz és egy zsák kávé. Kati nálunk a foglalásokat és a vendégek levelezését viszi, én a reggeliket és mindent, ami a házzal kapcsolatos. Ezeken a hosszú autóutakon szoktuk megbeszélni a következő hónapokat, mert itt senki nem hív minket, és nem csönget be vendég.

A nyár jól sikerült. A hat szobánk július elejétől augusztus végéig szinte végig tele volt, és a visszajelzésekben ugyanazok a szavak ismétlődtek: csend, tisztaság, a házi lekvárok a reggelinél. Kati szerint a vendégek ma már nem a luxust keresik, hanem azt az érzést, hogy valaki odafigyelt rájuk. Egy illatos törölköző, egy ágy, ami nem nyikorog, egy meleg reggeli. Ezért vannak visszatérő vendégeink, akik minden évben ugyanarra a hétre foglalnak.

Kati a foglalások után egy egészen más témát hozott szóba, ami már hetek óta ott lógott a levegőben.

A megoldást végül a Terra Állvány oldalán, a terraallvany.hu-n találtuk meg, de előbb ki kellett mondanunk, hogy tényleg belevágunk. A vendégház homlokzata az utóbbi két évben egyre fáradtabb lett, a festék több helyen hámlott, és Kati megmutatta a telefonján, hogy az egyik értékelésben egy vendég fotóján is látszik a málló sarok. Mindketten tudtuk, hogy ha valamit kezdeni akarunk vele, azt csak januárban és februárban lehet, amikor nincs vendég, és hogy az az ablak nagyon szűk. Ha az állvány nem érkezik meg időben, a festő és a vakoló is elmegy máshová, és tavasszal ugyanazzal a homlokzattal nyitunk.

Kati még a pihenőnél, egy kávé mellett beírta a telefonjába, hogy homlokzati állványok, és a találatok között ott volt ez az oldal. Felolvasta, ami szerinte a legfontosabb volt nekünk: hogy nagy raktárkészletről dolgoznak, a rendelést akár aznap el lehet szállítani, és ha nem tudjuk megoldani a szállítást, segítenek megszervezni, és 48 órán belül nálunk lehet az állvány. Erre mindketten felkaptuk a fejünket, mert pontosan ettől féltünk a legjobban.

Otthon felhívtam a festőnket, aki már évek óta dolgozik nekünk. Megadta a méreteket és azt, hogy szerinte mennyi elem kell a két homlokzati falhoz, Kati pedig még aznap este elküldte az ajánlatkérést. A válasz gyorsan megjött, a vártnál barátságosabb összegről szólt, és pontosan a festő listáját követte.

Január második hetében, egy fagyos keddi napon rendeltünk, és a hét végén már az udvarban állt az anyag. Aznap reggel mínusz hat fok volt, a teherautó sofőrje a kapuban toporgott, és amíg lepakoltak, Kati csipkebogyóteát hozott ki mindenkinek abban a nagy termoszban, amiből addig csak a karácsonyi vendégeknek töltöttünk. A festő a segédjével két nap alatt felállította, és onnantól hetekig a vakolás, a szigetelés és a festés zaja töltötte be az üres házat. Én közben a szobákban dolgoztam, új függönyöket raktam fel, és kicseréltem a nyikorgó ágyak rácsait, Kati pedig a tavaszi foglalásokat egyeztette a konyhaasztalnál, a hősugárzó mellett.

Február végére elkészült a homlokzat. Világos, meleg tónusú lett, a régi zöld spaletták újra festve, a bejárat fölé pedig a nevünk is felkerült, kézzel festett betűkkel. Az első tavaszi vendégünk egy nyugdíjas házaspár volt, akik negyedik éve járnak hozzánk. A feleség megállt a kapuban, és csak annyit mondott, hogy alig ismerte meg a házat.

Ha valaki hasonlóan szűk téli időablakban gondolkodik, én a homlokzati állványok beszerzését nem hagynám az utolsó hétre, de jó tudni, hogy nem kell heteket várni rájuk.

Azóta minden nagybani úton eszembe jut, hogy ezt az egészet egy kávé mellett döntöttük el a pihenőben. Kati tavasszal új fotókat tett fel a honlapunkra a frissen festett házról, és ha egy vendég rákérdez a felújításra, ő meséli el, hogyan kérte meg a Terra Állványtól az ajánlatot még aznap este, amikor hazaértünk a piacról.