Fontosnak tartom azt, hogy az ember minden életkorában annyira aktív legyen, amennyire csak tud. Lényeges a rendszeres testmozgás, illetve az aktív kikapcsolódás is, legyen szó kirándulásról, vagy akár egy erdei sétáról is.
A családommal szeretünk kirándulni és sportolni
Gyerekkoromban a fővárosban nőttem fel, így hozzá voltam szokva ahhoz, hogy szinte sehová sem kell sétálnom, mert akár különböző tömegközlekedési eszközök közül is választhatok egy-egy útvonal megtételéhez. Ezzel szemben a férjem az Alföldön, egy kisebb városban nőtt fel, ahol szinte semmilyen tömegközlekedési eszköz nincs a távolsági buszon kívül, így ő kiskorától fogva azt szokta meg, hogy ha el szeretne jutni valahova, az bizony gyakran sok sétával jár együtt.
Szerintem ez az egyik oka annak, hogy Laci nagyon szereti a sportolást, és úgy alapvetően mindenfajta mozgást is. Amikor megismerkedtünk, nekem nagyon furcsa volt az, hogy mindig olyan randi ötletekkel állt elő, amikhez mozogni kell. Voltunk sokfelé kirándulni és túrázni, bicikli túrákon vettünk részt, illetve gyakran felvetette azt is, hogy menjünk el együtt sportolni. Hogy őszinte legyek, eleinte szörnyen tiltakoztam ezek ellen a tevékenységek ellen, de aztán ahogy teltek a hónapok, később pedig az évek, nemcsak hogy megszoktam, hanem meg is szerettem az ilyesmit.
Amint megszülettek az ikreink, akkor is úgy voltunk vele, hogy amikor már elég idősek lesznek, akkor velük is ilyen programokat szervezünk majd. Az első kirándulásunkon, amin már ők is ott voltak, még nem is tudtak járni, mi toltuk őket babakocsiban. Én eleinte azért kicsit aggódtam, hogy mit fognak szólni ehhez, de úgy tűnik, hogy a vérükben van a kirándulás szeretete, mert jól elvoltak a babakocsiban, ebéd után pedig egy jó nagyot aludtak, feltehetően a tiszta, friss levegőnek köszönhetően.
Jelenleg az ikreink már hatévesek, és kifejezetten aktívak. Lilla társastáncra jár az iskolában, Bianka pedig ritmikus gimnasztikára. Meglepő volt számomra, hogy nem ugyan olyan mozgásformát választottak magunknak, hiszen az ikrek híresek arról, hogy szeretnek mindent ugyan úgy csinálni, de ilyen szempontból a mi lányaink kicsit kivételt képeznek. Igaz, csak ebben az egy dologban, a sporton kívül minden másban száz százalékig teljes az összhang és az egyetértés. Nekem pedig édes mindegy, hogy mit sportolnak, a lényeg, hogy mozogjanak eleget.
Hétvégente pedig, amikor az idő is úgy gondolja, elmegyünk kirándulni. Van, amikor közeli helyeket látogatunk meg, ahol egy „gyorsabb” egy napos kis programot lehet csinálni, de olyan is gyakran szokott lenni, hogy péntek délutántól szombat délutánig elutazunk, általában valamilyen hegyes, vagy dombos vidékre, megszállunk valahol és túrázunk a környéken.
A szüleim és a kirándulások
A szüleim és a mozgás az utóbbi tíz évben két külön dolognak számított. Anyukám sosem volt a sport nagy rajongója, szerintem sosem láttam mozogni. Az alakját is világ életében inkább diétával és koplalással tartotta kordában, mintsem hogy, az ő szavaival élve, a tévé előtt ugráljon valami kiabáló nő utasításaira. Ezzel szemben apukám fiatalon elég sportos volt, harminc éves koráig hobbi szinten focizott is, de aztán valahogy idő hiányában elmaradt nála ez a tevékenység. Amikor pedig gyerek voltam, kirándulni sosem mentünk. Valamiért ez a szüleimnek sosem volt a hóbortja.
Amikor Lacival, később pedig az ikrekkel is, nagy kirándulók lettünk, akkor sokszor tartottunk élménybeszámolót anyuéknak arról, hogy mekkora élmény tud lenni egy-egy ilyen túrázás, sétálás. Már azt láttam a szemükön, hogy szívük szerint egyszer ők is eljönnének velünk egy rövidebb kis kiruccanásra, de valamiért mégis mindig lemondták a dolgot. Eltartott pár hónapig, mire ikerült kinyomoznom, hogy mi az oka ennek. Nagy nehezen bevallották nekem, hogy évek óta fáj a térdük, néha még a lépcsőzés is gondot okoz nekik, nemhogy egy erdei túra.
Úgy gondoltam, hogy nem lenne jó ezt ennyiben hagyni, hogy csupán a fájós térdük miatt ne próbáljanak ki valami olyasmit, amihez kedvük lenne. A problémára a megoldást a porcerősítő jelentette. Alig néhány hét szedés után csökkent a térd fájdalmuk, két hónap után pedig már olyan könnyedén tudtak mozogni, hogy egyszer tényleg eljöttek velünk egy kis erdei sétára. Az ikrek nagyon örültek annak, hogy a nagyszüleik is velük tartottak.
Azóta pedig, hogy megtört a túrázás jege, a szüleim sokkal aktívabbak lettek. Néhány havonta el szoktak utazni valahova, például egy wellness szállodába, de van olyan, hogy akár csak egy vendégházba is, ahol kikapcsolódnak, felfedezik a környéket, vagy éppen termál vízben pihengetnek.
Örülök, hogy a porcerősítő segítségének köszönhetően a szüleim ilyen aktívak lettek a nyugdíjas éveikre, remélem, hogy ez a lelkesedésük sokáig kitart majd!