Hosszú éveken át dolgoztam ugyan annak a cégnek, mint amolyan mindenes. Én takarítottam, a férjem pedig ellátta a panzió körüli egyéb teendőket, mint a fűnyírás, karbantartás.
A munkánk
Mint említettem, éveken keresztül dolgoztunk ebben a munkakörben. Aztán amikor a főnökünk eladta a panziót, már semmi nem volt olyan, mint azelőtt. Annyi vendég sem volt, hiszen az új tulajnak nem volt bejáratott vendég köre, és nem volt leszerződve senkivel, aki küldte volna folyamatosan az embereket hozzá. Persze költeni sem akart nagyon semmire, hiába voltak kritikus helyek, amiket meg kellett volna csinálni, a foltozgatás soha nem jó dolog.
Időközben a kapcsolatunk is megromlott Ferivel, a férjemmel, így már amúgy is kényelmetlen volt a helyzet, de nem tudtam változtatni rajta. Őszinte leszek, nem volt hová mennem. A szüleim már rág nem éltek, bár mondjuk 40 évese fejjel hova is mentem volna a nyakukra…
A válás gondolata
Nem veszekedtünk igazából, inkább csak kialudt a tűz, azt hiszen felemésztettek a gondok minket. Gyerekünk nem volt közös, hiszen pár évvel ezelőtt kerültünk csak össze, így nem volt ami összetartott volna minket.
Együtt laktunk, éltünk a panzióban, de már nem volt közünk egymáshoz, és külön utakon jártunk. Sokat csavargott, nem tudtam merre jár, igaz már nem is volt közöm hozzá. Nem tudtam, hogy hogyan is szabadulhatnék ebből a helyzetből, ami már igen csak kínos volt, és felemésztő.
Az állás keresés
Úgy döntöttem, elkezdek másik munkát keresni, de csak szép finoman, mert tudtam, ha máshova megyek dolgozni, akkor majd el kell mennem innen, de hová is? Borzasztó, hogy ennyi idősen nincs hova mennem. Lehet, hogy az én hibám is, vagy csak nem jókor álltam sorba, mikor a szerencsét osztották.
Az állásokat böngésztem, hogy mit is találhatnék, közben futólag a lakás árakat is néztem, hogy mibe került egy albérlet, vagy egy szoba…
A hirdetéseket böngészve a magyar munka mellett, az ausztriai állásajánlatok is folyton bevillantak. Ezen is gondolkodtam, de bevallom őszintén féltem, hogy én hogyan is dolgoznék kint, még az ország határt is épp hogy csak elhagytam párszor, hogy tudnék beilleszkedni?
Az idegen nyelv
Azzal nem igazán volt gondom, mert tanultam én nyelvet amúgy is, és míg a panzió jól ment voltak külföldi vendégek is. Így jelentkeztem egy kinti állásra, azt tudtam, nem derülhet ki. Addig is van hol laknom, aztán majd meglátjuk. Már el is felejtettem, hogy jelentkeztem pár helyre, a magam egyszerű módjával, míg nem érkezett egy telefonhívás. A vonal másik felén magyar hang szólt, de ausztriai állásajánlatot kínált.
Tudtam, ha most nem vállalom el, soha nem lesz lehetőségem arra, hogy kilépjek ebből a nyomasztó helyzetből, így úgy döntöttem, hogy kimegyek dolgozni. Két hét alatt mindent elrendeztem, összepakoltam az utazótáskámat, és útra keltem az idegenbe, hogy új életet kezdjek.