Beismerni, hogy függő vagy, nagyon nehéz. Nekem akkor sikerült végérvényesen, mikor tönkretettem a családom nyaralását.
Nem minden függő úgy néz ki, mint akikre az ember könnyen rámondja, hogy alkoholista, drogfüggő stb. A nagyon lecsúszott alakokról könnyű megállapítani, de én például nagyon is funkcionális alkoholista voltam. Ugyanúgy elláttam a mindennapi feladataim, mintha nem innék. Sőt, akkor voltam elviselhetetlenebb, amikor nem ittam. Sokkal ingerültebb lettem, nem volt türelmem a gyerekeimhez, a férjemhez. Időnként abbahagytam az ivást, ilyenkor néhány nap után jobban lettem, jobb lett a hangulatom, de végül ismét magamba zuhantam, és az alkohol segített ebből kilábalni. Szóval eléggé se veled, se nélküled viszonyban álltam a piával. És mindeközben meg se fordult a fejemben, hogy esetleg függő lehetek, hiszen simán elvoltam hónapokig ital nélkül.
Először akkor kezdtem elgondolkodni azon, hogy valami problémám lehet, mikor teljesen véletlenül belefutottam a neten egy interjúba Dr Petke Zsolttal. Miután olvastam az ő történetét, rájöttem, hogy nem sokban különbözöm tőle. Ezért úgy határoztam, hogy amint hazatérünk a nyaralásból, felkeresem Dr Petke magánrendelőjét. Akkor még azt hittem, hogy azért halogatok, mert nem akarom a családom nyaralását tönkretenni, de igazából tudatalatt nem akartam még búcsút mondani az alkoholtól. Hiszen tudtam, hogyha egyszer elmegyek egy elvonóra, akkor valószínűleg soha többé nem fogok inni, már legalábbis, ha minden rendben megy. Arra pedig nem álltam készen, hogy azt mondjam, soha többé nem fogok inni.
A nyaralás alatt éreztem is a késztetést, hogy többet igyak az átlagosnál. Teljesen logikus, az volt magammal az egyezség, hogy ezután nincs pia, tehát az utolsó lehetőséget, amikor még ihatok, alaposan ki akartam használni. Szinte minden nap csatakrészegre ittam magam a bárban, többször kényelmetlen helyzetbe hoztam a férjem, a szállásunkon dolgozókat és a gyerekeim is. Sőt, egyszer sikerült szegény gyerekekre úgy ráijesztenem, hogy a kisebbik lányom felszaladt a szobájába és szinte egész éjszaka sírt. Ekkor mondtam azt, hogy elég. Sírva könyörögtem a férjemnek, hogy bocsásson meg, bevallottam neki töviről hegyére mindent. Szerencsére ez az utolsó előtti nap volt, így másnap szégyenemben ki sem mozdultam a szobámból, aztán utaztok is haza.
Azonnal elvonókúrákat kerestünk a férjemmel, és így találtunk rá a Felépülőkre, ahol Dr Petke is rendel. Nekem ez elég is volt, azonnal konzultációs időpontot egyeztettünk velük, és csatlakoztam is a következő 28 napos programjukhoz. Ez már egy éve volt lassan, azóta jobban vagyok. Örülök, hogy nem iszom már, bár néha kívánom még, néha érzem, hogy innék, de erőt ad, amit a Felépülők 28 napos programja alatt tanultam, és a csodálatos gyerekeim.
Nyaralni is voltunk már azóta, és ezúttal minden tökéletesen rendben ment. A gyerekek szerettek volna visszamenni ugyanoda, de én sajnosa még nem álltam készen.