Az utazás egy nagyon kedves időtöltés volt számomra egészen kisgyerekkoromtól kezdve. A szüleim nagyon szerettek felfedezni új helyeket, országokat, városokat, ezért amilyen gyorsan csak tudtak már engem is vittek magukkal az ilyen utakra. Eleinte persze egy kisgyerek mindig szívesebben játszana otthon vagy a barátaival, de idővel ráálltam a dologra és már nem is zavart, hogy a gyerekkorom egy jelentős részét azzal töltöttem, hogy a szüleimmel csekkoltunk ki és be különböző szállodákból. Ahogy kezdtem idősödni egyre kevésbé tartottam velük. Elkezdtem a saját utamat járni, nem igazán fért már össze, hogy mi hármasban utazunk továbbra is, elvégre ez nem egy sorozat vagy rajzfilm sajnos, ahol örökre alkalmas ugyanaz a forgatókönyv. Ezért aztán, hogy enyhítsem az addigra már természetessé vált utazási kedvemet és igényeimet, úgy döntöttem, hogy túrázni fogok sokat a környékben a barátaimmal, az mégsem olyan költséges mint a gyerekkoromban elkövetett utazások, hiszen mindez itt csak a közelbe teszünk kirándulást, ráadásul nem kell sok esetben szállásra sem költeni, arra ott van a sátor, amit egy erdő közepén felállítva alighanem sokkal jobb buli megélni, mintha egy komoly hotelt választatnánk.
Idővel aztán kezdtünk mindannyian többet keresni és ez hozta magával azt is, hogy már nem voltunk rákényszerülve olcsó utak és kirándulások szervezésére, hanem elkezdhettünk nagyobb távolságokban is gondolkodni, így például akár olyan extrémebb helyekben, mint Ázsia vagy Amerika. Szerencsére a barátaim is átvették tőlem a „mániákus kiránduló” titulust, így nem kellett azon kapnom magam, hogy egyszer csak egymagam maradtam az ötleteimmel és terveimmel, ezért pedig őszintén nagyon hálás vagyok mind a sorsnak, mind pedig nekik. Időközben ráadásul lett egy barátnőm i, aki szintén ezt a hobbit és szenvedélyt osztja velem egyetemben, így tényleg minden út ebbe az irányba visz jelenleg. De hát miért is ne? Fiatalok vagyunk, most kell élnünk és felfedeznünk mindent, amíg van rá időnk és erőnk.
Az egyetlen különbség a régebbi útjainkkal szemben, hogy mostanra a szállás is komolyabb szerepet kapott az utak megtervezése során, no persze igyekszünk nem olyan kategóriában keresgélni, hogy az a Swarovski fülbevaló árakkal vetekedjen. Azt hiszem, hogy ettől függetlenül is rendszeresen találunk tökéletes helyeket még a világ távolabbi pontjain is, noha azt nem állítom, hogy a mérleg száz százalékos volna, mindenesetre az nagy számok törvénye alapján ez igazán belefér. Igyekeztem mindig a kezembe venni a döntést ebben a kérdésben, révén, hogy a szüleim véleményét kikérve nagyon jó referenciákat kaphatok egy-egy döntés előtt, másrészt az ő oldalukon már én is megtapasztaltam jó pár fontos dolgot, ami ilyenkor aranyat érhet. A többiek nem is nagyon ellenkeznek ezzel szemben, ha persze van valakinek egy jó ötlete, esetleg hallott valamit, akkor az övé a lehetőség, de általában magamra vállalom a dolgot. Ráadásul amúgy is kényelmesebb nekik, hogyha nem kell ezzel vesződniük, hanem elég szimplán felkészülniük az utazásra, elég macera az így is.
Azért aztán mostanra igen szép listám gyűlt össze különböző hotelek nevével és azok értékeléseivel, igyekszem is a tapasztalataimat megosztani másokkal. Eleinte csak baráti alapon tettem mindezt, aztán idővel lehetőségem nyílt előadásokat szervezni, ahol utazási tapasztalatokat osztottam meg emberekkel, illetve a személyes tapasztalataimból fakadó tanácsaimat sem tartottam magamban. Ez egy tökéletes szakma számomra! Nem hittem volna, hogy valaha meg fogok tudni élni abból, hogy „szimplán” egész eddigi életem tapasztalatait fogom megosztani másokkal, akiket mindez ráadásul kifejezetten érdekel is! Ez néha tényleg hihetetlen! Nagyon örülök, hogy az életem így alakult és továbbra is rajta tartom a szemem az újabb célokon, remélem még nagyon sokáig lesz módom így élni az életemet! Ha érdekel egy társam miként változtatta meg az életét egy ausztriai munkával olvasd el az alábbi cikket is.