Beszámoló a rodoszi szakmai gyakorlatról

Május végén hallottam az iskolában arról, hogy Rodoszon lehet dolgozni, igen kedvező feltételekkel öt hetet a nyáron. Megtetszett az ötlet és egy családi megbeszélés után jelentkeztem. Nagy örömömre bekerültem az egyik csapatba! Így július 26-án öten a suliból már a repülőn utaztunk a Rózsák szigetére, Rodoszra. Néhányunknak a repülés is új élményt jelentett, csodálatos, sima utunk volt a felhők felett.
Egy szállodában dolgoztunk Gennadiban, amit egy magyar család üzemeltet, és a személyzet is magyar. A beilleszkedés könnyen ment, kedvesen és segítőkészen fogadtak minket. A munka nem volt könnyű, de mi derekasan helyt álltunk. Sok új tapasztalatot szereztünk a vendéglátás terén. Az iskolában megtanultuk az elméletet, most megtapasztalhattuk mindezt a gyakorlatban is. A csapat szerintem jól összekovácsolódott, új barátságok szövődtek!
A munka mellett persze elég szabadidőnk is volt. A tenger 50 méterre volt a szállodától. Így csak természetes, hogy nem hagyhattuk ki a strandolást egy nap sem! Igen meleg és száraz az időjárás azon a vidéken, nem ritka a 40-45°C sem. Az éjszakákat többször a tetőn töltöttük a millió csillag alatt, ekkor láttuk a teleholdat és a holdfogyatkozást, az ezüsthidat a tengeren és néha még hullócsillagot is. A tetőn legalább éjszaka mozgott a levegő, itt fel lehetett a meleg után lélegezni. A szabadnapokat megpróbáltuk hasznossá tenni, ilyenkor kirándulásokat szerveztünk.
Illik tudni a szigetről, hogy Görögország része, a Dodekanészosz-szigetcsoport legnagyobb tagja. Területe 1398 km2, lakossága kb. 125 000 fő (2007), s közülük 57 000 Rodosz városában él.
Több alkalommal is jártunk Rodoszban, ami a sziget fővárosa. Európa egyik legszebb középkori műemlék-együttesét a johaniták (a későbbi máltai lovagrend alapítói) építtették, ez a Nagymesterek Palotája. Ezt a helyet a mediterrán utcácskák, a sikátorok labirintusai, a mecsetek, a minaretek (török hatás) és a díszes paloták teszik vonzóvá. A „lovagok negyedében”, az óvárosban rengeteg látnivaló, ősrégi tavernák, üzletek találhatók. Az újvárosban a fiatalabbak lelhetnek szórakozási lehetőséget. Pl. diszkók, bárok stb. Amit még feltétlenül tudni kell, hogy a város kikötőjében volt a világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus. Sajnos ez ma már nem látható, mert egy földrengés elpusztította. A leírások szerint akkora volt, mint New Yorkban a Szabadságszobor. Ma a helyén két oszlop található, tetején két szarvassal.
Voltunk Lindoson is, ami a sziget második legnagyobb városa. A város a fellegvár köré épült csodálatos kilátással a Földközi-tengerre.
Egy másik alkalommal Prassonissire látogattunk. Ez egy fantasztikus hely, amit minden ideutazónak meg kell nézni. A sziget legdélibb csücskében található. A különlegessége, hogy itt találkozik az Égei- és a Föld-közi-tenger, egy keskeny földsáv választja el őket egymástól. Szemmel is láthatóan eltérő tulajdonsággal bírnak, míg az Égei-tenger szeles és hullámos, addig a Földközi-tenger csendes és nyugodt. Ezért vált a szörfösök és a kájtosok paradicsomává.
Elmentünk még egy Nemzeti Parkba is, amit a helyiek Pillangó-völgynek neveznek. Itt sok-sok pillangót, vízesést láttunk és fotóztunk le. Olyan volt, mint az esőerdőben.
A következő állomásunk Tsampika, egy zarándokhely. Érdekessége a hegyen álló templom. A helybéliek úgy tartják, hogy az a nő, aki a 300 lépcsőn mezítláb felzarándokol a templomba, gyermekáldás elé néz kilenc hónap múlva. „Mi természetesen papucsban, ill. cipőben jártunk ott!” A templomot éppen felújították, ezért a turistáknak, akik akarták, fel lehetett vinni egy zacskó követ. Ezzel járultunk mi is hozzá az építkezéshez. Innen is festői volt a kilátás.
Ezen a vidéken, mint Görögországra oly jellemző, kék és fehér színekben pompázik minden, amit a szigeten található növények zöldje tör meg itt-ott. Élőben is minden olyan, mint a képeslapokon.
Visszagondolva nagyon gyorsan eltelt ez az öt hét. Azt hiszem, mindannyiunk számára ez egy felejthetetlen nyár volt, tele élménnyel, tapasztalattal. Jól lebarnulva tértünk haza augusztus 31-én.
És másnap már kezdődött is a suli!

Juhász Sára