<< Főoldal \ Diákjaink

Német vendégek iskolánkban

Mi is találkoztunk az iskolánk képzését tanulmányozó hamelni pedagógusokkal

A Leonardo da Vinci tanári tapasztalatcsere program keretében 2009. február 06-tól február 13-ig németországi szaktanárok tettek látogatást iskolánkban. A két hamelni pedagógus, Bettina Ideker és Torsten Nordmeyer azért érkezett Szegedre, hogy a magyar vendéglátós szakképzési rendszert tanulmányozza, megismerhesse az iskolánkban folyó munkát. Ezért látogattak a hét folyamán szakmai elméleti és gyakorlati, valamint német szaknyelvi órákat. Az iskola találkozót szervezett számukra a közeljövőben szakmai gyakorlatra Hamelnbe kiutazó diákokkal.
A tanulók egy barátságos beszélgetés keretében bemutatkoztak, és elmondták, hogy milyen céllal pályázták meg a júniusi németországi utat. Mi is fültanúi lehettünk ennek a beszélgetésnek, s mivel nem szerettünk volna végig szótlanul ücsörögni, készítettünk velük egy interjút.

• Heni: - Messziről, Észak-Németországból érkeztek hozzánk. Hogyan utaztak? Sikerült kipihenni a fáradalmakat?
• Bettina: - Köszönjük szépen, jól érezzük magunkat, minden rendben volt a repülőút alatt.
• Torsten: - Mindenki nagyon segítőkész és kedves errefelé, így csak szép emlékeink vannak a megérkezésről.
• Márk: - Hogy tetszik Önöknek Szeged és az iskolánk?
• Torsten: - Az iskola nagyon tetszik: barátságos hangulatú, befogadó és a környéke is nyugodt. Szeged gyönyörű, még így télen is elragadó.
• Heni: - Milyen céllal érkeztek hozzánk?
• Bettina: - Szeretnénk megismerni a várost, az iskolát, a hozzánk utazó hanságis diákokat és tanárkollégákat, és főleg tapasztalatokat gyűjteni az itteni munkáról, az oktatásról, a gyakorló helyekről.
• Jancsikinné tanárnő: Kapcsolatunk, reményeink szerint, hosszú távú és kölcsönös lesz. Iskolánk új vendéglátós képzést tervez indítani. Hamelnben olyan középszintű vendéglátóipari szakember (HOFA) - képzés folyik, amelyet szeretnénk a magyar viszonyokhoz igazítani és a hazai képzésben elfogadtatni. A mi tanáraink szakmai útjukon, a helyszínen tanulmányozzák ezt a rendszert. Ugyanakkor a német partneriskola is szeretne a továbbiakban diákokat szak-mai gyakorlatra hozzánk küldeni.
• Márk: - Hogy érzik magukat nálunk?
• Bettina: - Eddig csak pozitív élményeink voltak. Az emberek kedvesek, nyitottak, érdeklődőek.
• Heni: - Meséljenek nekünk egy kicsit Hamelnről! Miről híres a városuk?
• Torsten: - Hameln a Weser folyó mentén talál-ható alsó-szász város, amely 452 kilométeren át folyik, mire az Északi-tengerbe ömlik. Az óvárosban gyönyörűen megmaradtak a reneszánsz épületek, mivel a háború alatt nem érte támadás a települést. Emellett zenélő torony-óra, szép templomok és múzeum is várja a turistákat. A város békés és nyugodt, ideális pihenőhely. A Grimm testvérek meséje meg-örökít egy legendát, amelynek Hameln város a színtere. Erre emlékezve minden évben mű-kedvelő színészek szabadtéri előadását láthat-ják az érdeklődők Hameln középkori hangulatú főterén. (Részletesebben a legendáról: lsd. Melléklet)
• Márk: - Mit tudhatunk meg dióhéjban az Önök iskolájáról? Milyen képzéseken vehetnek részt a diákok?
• Bettina: - Az iskolánk 1999 óta viseli Elisabeth Selbert, a női egyenjogúságért küzdő politikus asszony nevét. Jelenleg 1600 diákot számlál az intézmény és 120 pedagógust foglalkoztat. Többek között a következő szakokat oktatjuk: mezőgazdasági szakirány, vendéglátás, egészségügy és szociális munkás képzés (szakközépiskola), szociálpedagógia.
• Heni és Márk: - Köszönjük szépen a beszélgetést!

Császár Henriett és Fázer Márk
10.F

A hamelni patkányfogó szobra

Melléklet a hamelni beszélgetéshez:

A hamelni patkányfogó egy legenda, melyben a patkányinváziótól szenvedő Hameln város lakói megbíznak egy patkányfogót, aki bűvös furulyájával a Weser folyóba csalja a patkányokat.
A város lakói azonban nem fizetik ki neki az ígért jutalmat, bosszúból a patkányfogó néhány nappal később furulyájával maga után csalja a városi gyerekeket egy barlangba, ahonnan soha többet nem kerülnek elő. A Grimm fivérek meséjében megörökített történet szerint az esemény 1284. június 26-án zajlott le.
A legrégebbi utalás a történetre egy 1300 körül készült kép a hamelni piactér templomának festett üvegablakán. Általánosan elfogadott, hogy a kép valamilyen megtörtént eseményre utal, de hogy mire, azt máig nem sikerült tisztázni. Azt azonban tudjuk, hogy a patkányokhoz nincs köze: ez az elem csak a 16. század végén jelent meg a történetben. Az áradástól a járványon keresztül egy újabb gyermekek keresztes hadjáratára való toborzásig számos feltételezés született, hogy milyen baj érhette a hamelni gyerekeket.

A legrégebbi fennmaradt kép a patkányfogóról. A vízfestményt 1592-ben készítette Augustin von Moersperg a hamelni templom ablakán levő ábra alapján.